Kozma Mihály szerint szükség van a külföldiekre,
hiszen tőlük lehet profizmust tanulni.
Óriási sikert ért el a Rába ETO csapata, amely az UEFA
Futsal Cup főtábláján, majd elitkörében is veretlen maradt, ez összesen hat
mérkőzést jelent Európa legjobbjai ellen. A második, grúziai tornán egy
győzelemmel és két döntetlennel záró magyar bajnoknak még a négyes döntőbe
jutásra is volt esélye. Az végül nem jött össze, de a győriek így is a klub,
illetve a magyar teremlabdarúgás legjobb eredményét érték el. A sportág
megkerülhetetlen, megfellebbezhetetlen egyénisége idehaza Kozma Mihály, aki
jelenleg az MLSZ szakágvezetőjeként tevékenykedik, de korábban a győrieknél is
volt vezetőedző, illetve szakmai igazgató. Kifejtette, nagy segítség a hazai
játékosok számára a légiósok jelenléte, hiszen a magyarok belecsöppennek, a
külföldiek viszont belenőnek a profizmusba, ami óriási különbség.
Milyen hasonlattal tudná
érzékeltetni a győriek sikerének jelentőségét?
Olyan nagy fegyverténynek tartom, mintha egy magyar
csapat a nagypályás Bajnokok Ligája vagy Európa Liga főtáblájára kerülne.
Utóbbira van is példa jelenleg – utalt a Videoton remek nemzetközi szereplésére
Kozma Mihály. – A győriek nem kaptak ki, minden meccsükön pariban voltak az
ellenféllel, és csak egy kicsi hiányzott a még nagyobb bravúrhoz. Talán jövőre,
még nagyobb rutinnal az is összejön. Ebben a sorozatban a legjobb négy együttes
alkotja a végső mezőnyt, tehát még egy kicsit nagyobb dolog is, mint bejutni a
BL-be. Ez a lebonyolítás a kisebb csapatokat, gyengébb országokat kevésbé
segíti. A magyar bajnokcsapat számára eddig lehetetlennek tűnt a továbblépés.
A Videoton kezdőcsapatában csak
egy vagy két magyar játékos szokott szerepelni, de a Rába ETO esetében jobb az
arány.
A csapat felét magyar játékosok alkotják, és ez a
válogatott szempontjából is előrelépést jelenthet, hiszen komoly csapatok
ellen, nívós mérkőzéseken edződnek. A válogatottunk egyik legnagyobb
problémája, hogy kevés kiélezett, ki-ki meccset játszik, évente csupán egyet
vagy kettőt. A futsal szakágban a külföldiek aránya még nem annyira döntő, de a
győri klubhoz fejlettebb futballkultúrákból, topbajnokságokból,
Spanyolországból, illetve Portugáliából érkeznek a légiósok, akik másfajta
szemléletet is hoznak. A magyar játékosok profizmusa nem egészen ugyanaz, mint
ami nyugaton van, még akkor sem, ha fizetést kapnak érte.
Mi ennek a különbségnek a lényege?
Ott belenőnek, itt belecsöppennek a profizmusba, ami
óriási különbség. Aki abban nő fel, az fiatal kora óta mindent alárendel a
sportnak, az étkezést, a magánéletet, az edzésen nyújtott teljesítményét. Ezt
tanulniuk kell a magyaroknak, mert bár sok esetben mindent megtesznek a pályán,
de a pályán kívül nem mondhatók profinak. Ebben nagy segítség az ő
hozzáállásuk, hiszen nap, mint nap együtt edzenek, együtt élnek, s láthatják,
ha sikert akarnak elérni, mit kell tenniük. A magyarok is jó játékosok, a
magyarok között is sok tehetséges fiatal van, sok esetben mégsem úgy alakul a
pályaívük, mint ezeknek a külföldieknek.
Ez csak átmenetileg jelenthet előnyt, csupán rövid
ideig orvosolhatja egy ország gondjait. Hosszútávon csak az utánpótlás-nevelésre
lehet alapozni, hiszen az összevásárolt klubok fenntartása, működtetése egyre
több pénzbe kerül, mert egyre több és jobb külföldieket kell vásárolni.
Másrészt a nemzeti önbecsülésre ad mindenki, a szurkolók a hazai kedvenceket
szeretik, rájuk kíváncsiak leginkább, ezért idővel saját nevelésűeknek kell
átvenniük a külföldi játékosok helyét. Mi magyarok is arra törekszünk, hogy az
utánpótlás-nevelésünket és az edzőképzésünket olyan magas szintre tudjunk
emelni, hogy csapataink ezáltal magasabb szintre lépjenek. Ha ez bekövetkezik,
várhatjuk, hogy pénz áramlik a sportágba. Ez régi dilemma idehaza, amolyan
tyúk-tojás kérdéskör. Véleményem szerint, ha nem tudunk megfelelő színvonalat
nyújtani, ne is várjuk jelentős anyagi forrásokat. Először a sportágban lévőknek
kell lépniük, és olyan minőségű produkciót nyújtaniuk, hogy rendszeresen
kimenjenek a nézők a mérkőzésekre, és akkor jönnek majd a szponzorok is. De
üres lelátóra senki nem fog pénzt adni. Ebből a szempontból is nagyon fontos az
MLSZ kezdeményezése, amelynek keretein belül tevékenykedek én is. Fejlesztési
tervet készítek, amelynek az utánpótlás- és az edzőképzés nagyon fontos része.
A végső cél olyan játékosokat nevelni, akik mellett egyre kevesebb külföldire
lesz szükségük a kluboknak, ezáltal a magyar válogatott is meg fog erősödni.
Széplaki
Kálmán (rangado.hu) 2012.10.19.
