2014. december 13., szombat

Futsal III - Az ÉN példaképem

2004, Tajvan. Talán ez volt az első futsal világverseny, amelyet az elejétől a végégig követtem. Nem voltam már gyerek, de talán ekkor fertőzött meg igazán és véglegesen a futsal teljes mértékben. Gyermeki szenvedéllyel figyeltem minden cselt és más, technikai megoldást. Nem a taktika foglalkoztatott még ekkor, hanem a mozdulat, az egyéniség. Ekkor „találtam rá” egy Marcelo nevű spanyol játékosra, aki példaképemmé vált. Nem tudom miért – nem egy stílusban játszottunk, és nem egy poszton, de mégis volt benne valami, ami megfogott. És amikor az olaszok elleni döntőben grundos pimaszsággal, átpörgetve a kapust szerzett gólt, ekkor lett örökre a példaképem.

Eltelt tíz év, és közben van, ami elmúlt, és van, ami elkopott. De 2014-ben Barcelonában a csapatomat Marcelo Reis csapat ellen indítottam harcba… igaz én már edzőként, de ő még mindig játékos. De három napig látva, figyelve ezt a játékost rádöbbentem, milyen is egy igazi példakép, az én példaképem. A szálláson egy hangos szót nem lehetett hallani tőle, mindig mosolygott, de megfontolt volt és nyugodt. És a pályán… meghalt: volt, hogy úgy jött le, hogy alig kapott levegőt. Amikor be kellett csúszni, Ő teljes erővel bedobta magát. Amikor vereséggel jöttek le a pályáról, Ő könnyezett (pedig már mindent megnyert!!!). Marc Carmona – a FC Barcelona edzője –mindenkivel szemben hűvös volt, kivéve vele, neki megadta a tiszteletet, ahogy mindenki más. De Ő sem volt különb, mikor melegített a csapata a Lokomotív ellen, Ő kifutott a sarokban, ahol ültünk, és hangos „coach” felszólítás után, intett felém. Nekem ez volt a barcelonai pillanatom. Ő az én példaképem, –most is. Én jól választottam.
Remélem egyszer valaki itthon is talál egy ilyen példaképet magának, hiszen itt most a szerencse vagy sors –ki hogy hívja –hogy én személyesen találkozhattam vele. De most érzem át azt milyen szerencsés az ember, ha nem csak a televízión keresztül teheti meg ezt. Úgy hogy sportolók példaképre fel!!!

2014. november 30., vasárnap

Futsal II - Az utánpótlás nevelés

"Brazíliában minden korosztálynak meg van a megfelelő labda mérete.Az innen érkező labdarúgók és futsal játékosok jóval nagyobb technikai tudással , valamint érdekesség, hogy a brazil futsal játékosok jóval nagyobb lövőerővel is rendelkeznek (lsd.:honosított olasz válogatottak)


A korosztály specifikus futsal labdákkal jóval több minőségi edzés végezhető. Minőség: az érintések minősége, érintések száma (technika fejlődése), ezáltal a gyermeket jóval több sikerélmény éri (mentális képességek fejlődése).

Fontos: kimutatások alapján a grundokról jött gyerekek közül sokkal több extra tehetség érkezik, mint a szervezett keretek között edző gyerekek közül. De a mai kor követelményeinek megfelelve fontos az, hogy megtaláljuk a szervezett keretek közé irányított gyerekek modern grund képzését, ami az integrált képzés korosztály specifikus futsal labdával. 

Tehát egyszerűen megfogalmazva játékon keresztüli oktatás, ami specifikus céljátékok korosztály specifikus labdákra alapozott utánpótlás képzést jelenti. Hogy a képzés megfeleljen a modern kor követelményeinek: technika megvalósítása ellenfél által kifejtett nyomás alatt, tehát a gyors döntéshozatal megvalósítása." by Turzó József

Futsal I - A szenvedély


2014. szeptember 24., szerda

4. forduló: Győr - MVFC 2-2

Mesterségem címere: Edző

Volt szerencsém Győrben járni, ahol futsal rangadót játszottunk a Győri ETO csapatával, de a mérkőzés egyik legnagyobb élménye még sem a mérkőzésen esett. Mérkőzés előtt és után találkozhattam két nagyon jó barátommal, akik Debrecenből indultak hódító útjukra. Két nagyszerű szakemberről van szó: Gáncsos András, aki a Győri ETO FC gyermek szekció (U6-11) szakmai vezetője. Valamint Fórián Zsolttal, aki a Győri ETO Fc utánpótlás szakmai igazgatója, nem mellékesen három évig dolgoztunk együtt az " Az analitikus és integrált képzés összekapcsolása a labdarúgás/futsal oktatási rendszerében" című képzési programon, amit most gyakorlatban is megvalósíthat, valamint végre mások is megismerhetik ezt a gondolkozási metódust. Ez  a pár perc is megmutatta milyen sokat tud ez a két fiatal edző a labdarúgásról, és hogy milyen inspiráló lehet a jelenlétük. Szerencsés vagyok, hogy ismerhettem őket...szerencsés Győr!
Gáncsos András, Turzó József, Fórián Zsolt


2014. május 27., kedd

„Leírhatatlan érzés volt”



Igazi csapatmunka eredményeként nyerték meg a bajnokságot az újfaluiak Fotók: Matey István
Igazi csapatmunka eredményeként nyerték meg a bajnokságot az újfaluiak Fotók: Matey István

A Mezei-Vill vezetőedzője, Turzó József úgy érzi, élete egyik csúcspontja a bajnoki cím.

Futsal. Csodát tett az MVFC-Berettyóújfalu: megtörve a Rába ETO négy éve tartó egyeduralmát, 2014-ben újra a Mezei-Vill szerezte meg az élvonalbeli futsalbajnokság első helyét.
Ahogyan azt már megszokhattuk, az idei bajnoki döntőbe is a Győr és az Újfalu került be. Előzetesen sokan egyből aranyérmesnek kiáltották ki a többek között magyar válogatottakkal, spanyol és brazil klasszisokkal teletűzdelt Rába-parti egyletet, már csak azért is, mert a 2013/14-es pontvadászatban kétszer is legyőzték a győriek a hajdúságiakat, illetve a Magyar Kupában is a zöld-fehérek győzedelmeskedtek Trencsényiékkel szemben.
A Berettyóújfalu azonban minden várakozásra rácáfolt, hiszen 3–1-es összesítéssel megnyerte a finálét. Már az is megdöbbentette a honi futsalos társadalmat, hogy Turzó József tanítványai egy 6–4-es sikerrel nyitották a párharcot, ráadásul Győrben. De hogy a versenyfutás második ütközetén is Rábl Jánosék nyertek, az már sokaknál kiverte a biztosítékot. 2–0 után sikerült szépítenie a dunántúliaknak, ám egyenlíteni már nem tudtak, a negyedik csata alkalmával bajnokavatás következett, az MVFC 2008 és 2009 után fennállása harmadik aranyérmét ünnepelhette.

Trénerként is a csúcson

– Leírhatatlan érzés volt, mikor lefújták a meccset pénteken este, és hivatalossá vált, megnyertük a döntőt – életem egyik csúcspontja ez a siker. A negyedik derbi is hasonlóan alakult, mint az első három, ellenfelünk fölényben futsalozott, de ezúttal is extra teljesítményekkel rukkoltunk elő, illetve alázatosan játszottunk, aminek meg is lett az eredménye – emlékezett vissza Turzó József, a Mezei-Vill vezetőedzője, aki szerint jót tett nekik az elődöntőben kapott pofon.
– Nehezen jutottunk túl a Veszprémen, ez jókor jött, észhez térített minket. Óriási csapategységről tettünk tanúbizonyságot, illetve az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szerencse is mellénk állt. 2008-ban még játékosként átéltem, milyen megnyerni ezt a sorozatot, trénerként sem sokkal másabb érzés. Annyi a különbség, hogy így kevesebb ideig tartott az ünneplés, inkább már a jövőt tervezgetem. A játékosaink, és én is kaptunk ajánlatokat, majd kiderül, ki hogyan dönt – mondta sejtelmesen a mester, majd elárulta, a csapat tagjai nem csupán a pályán tettek ki magukért, hanem az éjszakában, a mulatozás alkalmával is.
Az újfalui futsalosok számára egyébként a pénteki mérkőzéssel véget ért az idény, az edzéseknek vége, még lesz egy találkozó a keret számára, ám utána következik a jól megérdemelt szabadság.  

Forrás: HBN–SZADÓ
A siker kovácsa, levegőben a Mezei-Vill vezetőedzője, Turzó József

2014. május 26., hétfő

Győzelem után

Turzó József - A győztes hadvezér!

„Olyan küzdőszellemről tettünk tanúbizonyságot, amit csak ritkán él, és tesz meg egy csapat."



Néhány nap elteltével is még mindig a Mezei-Vill csodájáról beszél a honi futsal társadalom. Egybehangzó vélemény, hogy a fegyelmezettség a szív, és az alázat diadala volt, és hogy egy igazi csapatként érték el a bajnoki címet. Igen ám, de azt a csapatot össze is kellett valakinek raknia. Kellett hozzá egy szakvezető, aki a helyes irányba tereli az együttest és megfelelő szakmai munkával megalapozza, hogy egyáltalán fel tudják venni a versenyt a Győrrel. Aki nem tudná, Turzó Józsefről van szó, a Mezei mesteréről, akit két nappal a finálé után kérdeztünk, hogyan látja a történteket.
Futsal-Hungary: - Első gondolatok így a bajnoki cím után?
Turzó József: - Nagyon büszke vagyok a csapatomra, óriásit teljesített! De mindenekelőtt szeretném megköszönni a feleségemnek, hogy a munkamániám ellenére kitartott és kitart mellettem. Számomra ez a pályafutásom csúcspontja, még egyszer köszönöm, hogy mindvégig mellettem volt.
 FH: - Hogyan láttad ezt a meccset, illetve a döntőt összességében? 
Ez a mérkőzés is ugyanolyan nehéz volt, mint a többi. Talán most is meggyőzőbb volt a Győr, de olyan küzdőszellemről tettünk tanúbizonyságot, amit csak ritkán él meg és tesz meg egy csapat. Ezt most négyszer is megtettük. Minden egyes fordulópontból jól jöttünk ki, talán azért mert rengeteget dolgoztunk ezért, és nem csak a mérkőzéseken, és nem csak ebben az évben.
FH: - Hogyan láttad a döntő előtt az esélyeket, és szerinted minek köszönhető összességében a siker?- Nagyon kevés esélyünk volt, ez volt a realitás. Mióta itt vagyok, most nem tudtuk év közben egyszer sem legyőzni a Győrt. Valamint nagyon hosszú év van mögöttünk. Számomra ez volt a legnehezebb év, hiszen rengeteg játékosom szerepelt a válogatottakban, és nem mindig sikerült a terhelés-pihenési arány tökéletes összehangolása. A Veszprém ellen sem a legjobb játékunkat mutattuk. Lehet, hogy ez a pofon is jókor jött, és talán emiatt kevesebb ellenállásra számítottak tőlünk.
FH: - Mit gondolsz? Ki szabad emelni egy - egy játékost ilyen sikernél vagy inkább csak a csapatról szabad beszélni?
- Mindenképp a csapatnak köszönhető a siker. Voltak jobb teljesítmények, hiszen a keretben sem mindenki azonos képességű. Lényeg az volt, hogy mindenki csak a saját maximumát tegye hozzá. Ez talán ezen a negyedik mérkőzésen sikerült a legjobban, pedig már nagyon sok maródink volt, de sikerült minden energiánkat önmagunkra és a mérkőzésre összpontosítani, és ez nagyon lényegesnek bizonyult.
FH: - Mennyiben változott meg az esélyek megítélése a bajnoki cím szemponzjából, miután 2-0-ra vezettetek?- Próbáltuk kizárni a harmadik mérkőzésen, de nem tudtuk. Minden forrásból ez zúdult ránk. Emiatt fontos volt, hogy a negyedik mérkőzés előtt már beszéljünk róla. Ha megakartuk valósítani az álmunkat, maximum kellett, és ez a mi részünkről sikerült is.

FH: - Miután megnyertétek a bajnoki címet, nagyon visszafogottan ünnepeltél? Ilyen típus vagy, vagy  esetleg még nem tudatosult benned, mekkora sikert étretek el?
- Az első évben, a kupagyőzelem is így sikerült. Lehet, hogy ilyen vagyok. Úgy gondolom, ilyenkor az ünneplésből a fiúknak kell főszerepet vállalni. És ebben is igen jól vizsgáztak. Számomra a vezetőség és a szakma elismerése a legfontosabb. A nézők szeretetével a játékosoknak kell találkozniuk.
FH: - Van már terv a jövő évre, vagy az még messze van?- Még nem tudni semmit, hiszen a jelenlegi helyzet is hirtelen jött számunkra. Gondolom lassan az Elnök Úr is megismerteti velünk a terveit. És persze ilyenkor sok valós és valótlan megkeresés is történik. Tehát egy-két hét kell, hogy mindenki tisztán lásson.

 forrás: futsal-hungary.hu

Döntő 4.mérkőzés MVFC - Győr 4-2

2014. április 11., péntek

Play Off 1.mérkőzés MVFC-Veszprém 6-4 (Gólösszefoglaló)

Értékelés MVFC-Veszprém Play Off 1.mérkőzés (értékelés)

MVFC-Veszprém Play Off 1.mérkőzés (szöveges beszámoló)

A veszprémi csapat 1-4-ről is talpra tudott állni. Pénteken este a döntőbe kerülésért vívott párharc első találkozóján a Berettyóújfalu az 1. FC. Veszprémet fogadta.

A hazaiaknál nem tett jót az egyhónapos játékszünet, a válogatottnál jártak közül több játékosuk is megsérült, Turzó József, a gárda trénere a már hosszabb ideje maródi Dávid Richárdra ezúttal sem számíthatott. A vendégeknél a megszokott hármas - Hazuga Soma, Vas Feri és Mudra Ákos – jelentette a hiányzókat.

A meccs előtt a két vezetőedző így látta az esélyeket:
Turzó József (MVFC): Sajnos, a mögöttünk hagyott egy hónapba, nem sok munkát tudtunk elvégezni az eltervezettből. Büszkék vagyunk, hogy ennyi válogatottunk van, de most megszenvedtük minden hátrányát. A válogatott összetartás és az onnan sérülten hazatérő játékosok miatt egyszer sem sikerült teljes kerettel dolgoznunk. Remélem, hogy a már elvégzett munka és a hozzáállásunk át fog minket segíteni ezen a holtponton. Tudjuk, hogy az ellenfelünk egy kitűnő csapat és nagyon jó szériában van, ezért kiélezett mérkőzésekre számítok, ahonnan remélhetőleg mi fogunk továbbjutni.
   
Madarász János (Veszprém): A szokásos módon készülünk a mérkőzésre, igyekszünk a lehető legjobban felkészülni ellenfelünkből. A papírforma szerint a hazaiak az esélyesebbek, de mi nem ijedünk meg senkitől és bravúrra készülünk. A rutin, a tapasztalat az MVFC mellett szól, míg a mi oldalunkat a szív és az akarat erősíti. 

Sajnos a rangadó a vártnál kevesebb szurkolót vonzott, pedig egy jó meccsre volt kilátás és azt bárki díjtalanul megtekinthette - volna.  Kissé érthetetlen a helyiektől ez az érdektelenség, ez a fásultság, közömbösség - tisztelet a kivételnek -, megmagyarázhatatlan, hogy egy Éjjel-nappal Budapest vagy egy Való Világ szereplő, egy „igazi sztár” fellépése valószínűleg hamarabb megtöltené a Rendezvénycsarnokot, mint a város futsal csapatának fontos tétmeccse. Aki viszont eljött az remélhetőleg nem bánta meg, egy élvezhető, a második félidőre rendkívül izgalmassá váló meccset láthattak, a nézőtéri jó hangulatról pedig egy rezesbanda külön gondoskodott.








 Maga a találkozó úgy indult, ahogy azt nagyjából várni lehetett. A Mezei-Vill azonnal magához ragadta a mérkőzés irányítását és jóformán a kapuja elé szegezte a vendég csapatot. 

A Madarász-gárda jól védekezett, de érezhető volt, hogy előbb-utóbb hibázni fognak. Erre nem is kellett olyan sokat várni, egy baloldali beadást követően Nagy Tamás passzolta a labdát a hálóba az ötödik percben (1-0), majd nem sokkal később Gál is betalált (2-0). A veszprémiek első komoly támadása a hetedik percben történt, egy kontra révén gulyás Márk futott el a jobb oldalon és emelt a kifutó Tihanyi felett a kapuba (1-2). A vendég gólt rögtön utána másik is követte, ám kimaradt a helyzet, sőt a túloldalon Trencsényi tíz méterről lőtt úgy a kapuba, hogy az előbb egy védő, majd Reveland kapus lába között is átjutott (3-1). Ezt követően némiképp visszaesett a meccs színvonala, a hazaiak játszottak mezőnyfölényben, de újabb gólt nem tudtak elérni. Néhány perccel a szünet előtt a Veszprém végezhetett el egy kisbüntetőt, miután a Mezei-Vill az ellenfél alapvonala közelében elkövetett faultjával elérte a hatodik szabálytalanságát. A hazai publikum az ítélettel nem igazán értett egyet, azonban, miután Tatai lövése a kapu fölé szállt, így a tízméteres jogosságát is felesleges boncolgatni.

A második félidő gyors Trencsényi góllal kezdődött (4-1). Ekkor az eredmény és a mérkőzés képe alapján akár nyugodtan hátradőlhettünk vagy akár haza is indulhattunk volna, hogy le ne maradjunk a Jóban-rosszban 2327. részéről, a veszprémiek egyenlítésére még talán ők maguk sem számítottak. Pedig ez történt. Boromisza góljára a 27. percben a legtöbben még csak legyintettek (4-2), Tatai fejesgólja és Tar négy méterről rúgott találata azonban már a döntetlent jelentette (4-4). A vendégek hős, feltámadásának érdemét nem csökkentve a dolgokhoz hozzátartozik, a Mezei-Vill védelme egy-két percig olyan szinten állt, hogy a pirosmezesek ekkor talán a veszprémiek csinos pom-pom lányait is nehezen hatástalanították volna. A következő percben a ritkán látható nagy hibák mindkét oldalon folytatódtak, ezekért a pillanatokért mindenféleképpen érdemes lesz felvételről visszanézni a találkozót.

Körülbelül öt perccel a meccs vége előtt Trencsényi és Rábl egy méterrel a gólvonal előtt – senkitől sem zavartatva - várhatták a magasból lehulló falevélként érkező labdát, ám utóbbinak, a Mezei-Vill 35 találattal gólkirályi címet nyert játékosának nem sikerült az üres kapuba passzolnia a labdát. A sors azonban kegyes volt Ráblhoz és még fél perc sem telt el máris jóvátehette hibáját, mikor előbb Bényit labdavesztésre kényszerítette, majd a megszerzett labdát közelről lőtte a hálóba (5-4). A mindent egy lapra feltevő, öt a négy elleni játékra áttért vendégek sorsát egy újabb baki végleg megpecsételte. A kapus nélkül hagyott kapu felé rúgott labdába a gólvonal előtt Tatai kézzel ért bele, amiért a játékvezetők büntetőt és kétperces kiállítást ítéltek. A hatméterest Lovas magabiztosan értékesített (6-4).

Az utolsó percekben a Veszprém ugyan mindent megtett az újabb egyenlítésért, a hazaiak biztosan állták a meddő próbálkozásokat.

MVFC-BERETTYÓÚJFALU - 1. FUTSAL CLUB VESZPRÉM 6-4 (3-1)
2014.04.04 - péntek 19:30 Berettyóújfalu, Pálfi István Rendezvénycsarnok
játékvezető: L. Tóth Lajos, Veres János, Takács Attila       
  
MVFC-BERETTYÓÚJFALU: Tihanyi Csaba - Trencsényi János, Lovas Norbert, Gál István, Rábl János         
Csere: Szabó Péter, Sánta János Attila, Siska Gergő, Nagy Tamás, Mezei Dávid, Nagy István, Komáromi Péter, Harmati Tamás         
Vezetőedző: Turzó József  
    
1. FUTSAL CLUB VESZPRÉM: Reveland Zoltán - Finta Péter, Tatai József, Boromisza Gábor, Gulyás Márk István                                                             
Csere: Schmidmajer Ádám, Bényi Kálmán, Tar Tamás, Boromisza Dániel, Szabadfi Péter, László Gábor Zsolt, Weisz Zoltán                                                           
Vezetőedző: Madarász János   
                    
Góllövők: Trencsényi János (8’és 22’), Nagy Tamás (5’), Gál István (6’), Rábl János (35’), Lovas Norbert (36’) ill. Gulyás Márk István (7’), Boromisza Gábor (27’), Tatai József (33’), Tar Tamás (34’)

Turzó József (MVFC): Köszönöm szépen, jól vagyunk. Ezt is túléltük. Tizennegyedikén következik a második csata…

Madarász János (Veszprém): Úgy éreztem az egész mérkőzés folyamán, hogy a Mezei-Vill irányítja a játékot. Játékminőségben ők még jóval előrébb tartanak, mint a mi csapatunk. Viszont 4-1 után fel tudtunk állni a padlóról. Nálunk volt a lélektani előny, megkértem a játékosaimat, hogy ne kockáztassunk hátul, valahogy hozzuk le a mérkőzést és akkor még bármi lehet. Aztán egy óriási, alapvető hibából gólt kaptunk, ami után már nem tudtunk visszajönni a mérkőzésbe. Ettől függetlenül, abszolút megérdemelt a Mezei győzelme, ők irányították a mérkőzést és a hazaiak játék minősége sokkal jobb, mint a mienk. Gratulálok a csapatomnak, mindent megtettek a pályán, hogy legyőzzük a Berettyóújfalut. Ennyit tudtunk kihozni a mérkőzésből. Büszke vagyok a srácokra, egy nálunk jobb csapattól kaptunk ki.

Írta: Molnár Ákos (Berettyohir)

2014. február 11., kedd

A Kinizsi sem okozott gondot a Turzó-gárdának

Újabb sima Mezei-Vill győzelem  


Hétfőn este a 13. fordulóból elhalasztott MVFC-Dunakeszi mérkőzést pótolták a futsal bajnokságban. A berettyóújfalui játékosok a pénteki, DEAC ellen megvívott 9-0-s meccs után optimistán - érthetően - várták a rangadóként beharangozott találkozót. A derbi a jó forma ellenére mégsem ígérkezett könnyűnek, hiszen tudvalevő volt, hogy a vendégek kiváló játékerőt képviselnek.

A mérkőzés kisebb ünnepséggel kezdődött, a meccs kezdőrúgását az MVFC trénerének édesapja, a 70. születésnapját ünneplő id. Turzó József végezte el. 

A rangadó első tíz-tizenöt perce nagy hajtást, küzdelmet és enyhe Berettyó mezőnyfölényt hozott. A Mezei nehezen találta a rést a Kinizsi védőfalán, bár néha megvoltak a lehetőségeik, az első gólig egészen a 14. percig kellett várni. Gál bombája nem csak a vezetés megszerzését jelentette a hazaiaknak, de némi felszabadultságot is hozott a fehér mezesek játékában (1-0). Talán ennek is köszönhető, hogy az újabb gólhoz jóformán már csak másodpercek kellettek: Dávid 16. percben rúgott hatalmas lökete kettőre növelte csapata előnyét (2-0). 

A második játékrészben már az átszervezett MVFC kezdett. Valószínűleg még Turzó mester sem gondolta, hogy a hadrend változtatása ennyire hatásos lesz. A Dunakeszi egyszerűen nem tudott mit kezdeni a Mezei megváltozott játékstílusával és ez az eredményben is gyorsan megmutatkozott, hiszen Rábl duplájával az előny pillanatok alatt négyre nőtt (4-0). A következő bő tíz percben szinte felborult a pálya, a hazaiak, ha jobban céloznak, akkor a Kinizsit könnyen a DEAC sorsára juthatták volna. Nem mintha a Dunakeszi rosszul játszott volna, csakhogy a Berettyó kreatív, szellemes futsaljára nem volt ellenszerük. Ám lehetséges, hogy Trenyóék a gólokkal a következő mérkőzésekre is tartalékoltak, így a sok helyzetből csupán kettőt - Sántha és Nagy Tamás révén - értékesítettek (6-0). Hogy a vendégek se maradjanak becsületgól nélkül, arról a 38. percben Fekete gondoskodott: duplakapufás találatára még a helyi szurkolók is elismerően csettintettek (6-1).

Mezei-Vill FC Berettyóújfalu - Dunakeszi Kinizsi 6-1 (2-0)Berettyóújfalu, Pálfi István Rendezvénycsarnok 200 néző
jv.: Kovács Gábor, Rózsa József, Zimonyi Péter

Mezei-Vill FC Berettyóújfalu: Tihanyi Csaba - Rábl János, Lovas Norbert, Siska Gergő, Szabó Péter
Csere: Komáromi Péter, Trencsényi János, Nagy István, Gál István, Dávid Richárd, Nagy Tamás, Mezei Dávid, Sánta János Attila
Vezetőedző: Turzó József

Dunakeszi Kinizsi Futsal Klub: Tóth Gyula - Safar Iuliu Tony, Horváth Norbert, Fehér Krisztián, Varga Csaba
Csere: Hacker Gábor, Csopaki István, Kovács István, Horváth Szabolcs, Monspart László, Fekete Róbert
Vezetőedző: Fehér Zsolt

Góllövők: Rábl János 2 (22' és 22'), Gál István (14'), Dávid Richárd (16'), Sánta János Attila (29'), Nagy Tamás ('36) ill. Fekete Róbert ('38)



Turzó József (MVFC): Az első félidőben inkább taktikai csata folyt. A mérkőzés elején nem voltunk elég hatékonyak, ezért játékrendszert kellett változtatnunk. Szerencsére két figyelmetlenséget sikerült kihasználnunk. A második félidőben a játékrendszer váltás megtette a hatását, rengeteg helyzetünk volt, amiből párat be is lőttünk. Szívfájdalmam, hogy volt egy olyan időszak, amikor nagyobb arányúvá tehettük volna a győzelmünket, de nem tettük. Azt hiszem nagyobb odafigyelés, több koncentráció kell ezekben a helyzetekben, hogy még jobbak legyünk. Gratulálok a Dunakeszinek, az elmúlt egy évben nagyon sokat fejlődött a csapatuk!

Fehér Zsolt (Dunakeszi): Az első félidei játékunk rendben volt, jól zártunk, próbáltuk a Berettyóújfalu támadásait megakadályozni, még helyzeteink is voltak. Az ebben a játékrészben nyújtottakkal elégedett vagyok, erre lehet építkezni. A második félidei teljesítményünk viszont lényegesen gyengébbre sikeredett. Közrejátszik ebben az is, hogy két meghatározó játékosom munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudott velünk tartani, Csopaki István pedig a mérkőzés előtt jelezte, hogy nem tud játszani. Egy Berettyóújfalu ellen hat emberrel nem lehet meccset nyerni, de még csak mérkőzésben sem lehet lenni. Gratulálok a hazaiaknak és kívánom nekik, hogy akár már idén, ha mást nem, legalább a Kupát tudják elhódítani!  

Írta és fényképezett: Molnár Ákos

2014. február 8., szombat

Könnyed Mezei-Vill győzelem

A DEAC csak percekig tudott ellenfele lenni a berettyóújfalui csapatnak.
 
 A megyei rangadó már a melegítésnél egy kisebb meglepetéssel szolgált a hazai szurkolóknak, a vendég debreceni csapat kapujában ugyanis egykori kedvencüket, Pallai Gábort ismerhették fel. A volt válogatott hálóőr valószínűleg nem ilyen visszatérésről álmodott…
 
A meccs DEAC helyzetekkel kezdődött, az egyetemisták néhány percen belül több komoly gólveszélyt is teremtettek, ám Tihanyi kapuját nem tudták bevenni. A kimaradt vendég lehetőségek után a mérkőzés képe villámgyorsan megváltozott. A piros mezben játszó hazai csapat első adódó helyzetét értékesítette, majd bő tíz perc alatt újabb öt gólt rámolt be ellenfelének. A Turzó-gárdából különösen Dávid Richárd brillírozott, aki négy találata mellett talán még egy-két ziccert is elpuskázott. Az, hogy a félidő végére „csak” hat gólos lett a különbség, az elsősorban nem a DEAC játékosokon múlott.
 
A második játékrészben sem változott nagyot a játék képe, a Mezei-Vill továbbra is jelentős mezőnyfölényben futsalozott. A két gyors hazai találatot követően szinte biztosra vehető volt, hogy a DEAC ezen az estén nem jön ki a tízből, de a piros mezesek gólesője a 25. perctől úgy állt el, akár egy nyári zápor. Egy kicsit leült a meccs, Bereczék küzdöttek a szépítésért, de a Turzó-csapat védelme végig a helyén volt. Ha a debreceniek néha-néha el is jutottak lövésig, azt a Mezei Dávid, azt az MVFC második félidőre beállt fiatal kapusa magabiztosan védte. A mérkőzés végül a közönség vastapsa mellett fejeződött be, az utolsó másodpercekben az i-re a pontot pedig Rábl tette fel a 40. percben szerzett góljával.
 
 Mezei-Vill FC Berettyóújfalu - DEAC Futsal Club 9-0 (6-0)
Berettyóújfalu, 300 néző.
Játékvezetők: Veres János, ifj. Kormányos II G., Borbás B. A.
MVFC: Tihanyi - Rábl, Siska, Szabó, Lovas
Cserék: Mezei - Komáromi, Trencsényi, Nagy I., Nagy T., Dávid, Gál
Vezetőedző: Turzó József
DEAC: Pallai - Angyalos, Nagy Imre, Kiss A., Berecz.
Cserék: Szalánczi, Varga D., Fábri, Kerti, Juhász B., Batári, Végső
Vezetőedző: Darányi Antal
Gólszerzők: Dávid (4., 5., 9., 15.), Siska (7.), Nagy István (16.), Komáromi (23.), Nagy Tamás (25.), Rábl (40.)
 
Turzó József (MVFC): Hogy őszinte legyek, az eredmény Igazából nem volt fontos. Nagyon sokat dolgoztunk a héten, a küzdőszellemben, akarásban, hozzáállásban szerettem volna némi változást és a srácok maximálisan teljesítették az ez irányú elvárásaimat. Jól álltunk a meccshez, bár az eleje egy kicsit nehéz volt, azonban Tihanyi Csaba jól állta a sarat. Az első gólunk pozitív törést okozott a játékunkban, ezt követően jól, helyenként tetszetősen játszottunk. A meccs végére koncentrációban ugyan alább hagytunk, de végül is, amit a mérkőzés előtt elhatároztunk, abban sikerült előrébb lépnünk.
Írta és fényképezett: Molnár Ákos

Halasztott mérkőzés


19. forduló: MVFC-DEAC 9-0