Futsal ünnep a keleti végen

Minden lépésnél egy-egy apró, mosolygó arcú gyerek szaladgált a placcon...

Nagyon jó volt látni a berettyóújfalui Pálfi István Rendezvénycsarnokba lépve, hogy tele volt a csarnok már órákkal az esti "fő" mérkőzés kezdete előtt. Még a futsal NBI-es női csapat tagjai tréningeztek a küzdőtéren, amikor egyre több autó gördült be a keleti futsal fellegvár otthonának parkolójába, amelyekkel sok-sok gyermek érkezett meg a csarnokba. Tihanyi és Trencsényi edző 'bá U11 és U13 csapatainak tagjai léptek be a csarnokba tele szerelemmel sportágunk iránt. Ezután megérkeztek kapusedzőnk, Moga Flavius Lorant labdarúgó palántái is Karcagról. Tihanyi U11 és Moga U13 csapata feszült egymásnak, ahol szebbnél szebb KREATÍV megoldásokban gyönyörködhettek a lelátón feszülten, de csendben, gyermekükért szorító szülők. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy igazán szívmelengető volt látni futsalunk jövőbeli játékosainak őszinte szeretetét sportunk iránt. 

Ezután kezdődött az este főmérkőzése, ahol a bevonulásnál a gyerekek sem hiányozhattak kedvenceik mellől, és ezúttal szép számmal látogattak ki a szurkolók is a Morotva-Ligetbe. A közönség soraiban ott maradtak Moga Flavius Lorant karcagi focipalántái is. Hallhattuk is a lelátóról a biztatásokat, a gyerekek szebbnél szebb rigmusait ("Kispálya, nagypálya, Trencsényi a királya!").

Ahogy mostanában már lenni szokott errefelé, ez alkalommal is a vendégek szerezték meg a vezetést. Egy jobbról begyömöszölt labdát Bényi Kálmán passzolta be Pallai Gábor kapujába a harmadik percben (0-1).

A Németh-legénység ezzel a góllal gyakorlatilag el is lőtte az összes puskaporát, a mérkőzés hátralévő idejét a továbbiakban javarészt védekezéssel töltötték. A hátrányt ledolgozandó, a hazaiak becsülettel támadtak, támadgattak, ám nehezen találták a rést a veszprémi védőfalon. Turzó József nem lehetett könnyű helyzetben, csapata ugyanis nem kímélte az idegrendszerét. Noha fölényben játszott az MVFC, folyamatosan ott topogtak a kék mezesek kapuja előtt, de valahogy mégsem akart megszületni az áhított egyenlítés. A vendégek sokáig masszívan tartották magukat, egészen a 16. percig bírták, amikor is Lovas Norbert közelről vette be Kasza Viktor kapuját (1-1). A mestert és a közönséget megnyugtatóként a félidő lefújása előtt még Rábl János is betalált (2-1).

A második játékrészben folytatódott a Mezei-Vill mezőnyfölény, újabb hazai helyzetekkel és gólokkal. A következő, immáron harmadik találatot Trencsényi János szerezte, aki a Siska Gergő buktatásáért megítélt büntetőt értékesítette a 26. percben (3-1). A győzelmet végül a félidő közepén, egy léc alá lőtt bombagóllal Nagy István biztosította be az MVFC-nek (4-1).

A helyzetek és a játék képe alapján a Mezei-Vill FC győzelme megérdemelt.

Persze a mérkőzés után nem maradhatott el az autogramok, és az ereklyék begyűjtése a gyerekek részéről. Reméljük nem egyszeri alkalom volt ez a mai nap sem számunkra, sem a gyerekek számára, mert sportágunknak szüksége van, hogy kiépítse saját hátországát. Ezen dolgoznak mind utánpótlás edzőink, és ezért feszül meg nap mint nap mecénásunk és szellemi mentorunk Mezei Józsi, aki őrült fanatizmusával táplál minket.

Turzó József (MVFC): Az ilyen mérkőzések rövidítik meg egy edző életét. Nem játszottunk jól, tompán bágyadtan futsaloztunk. Azt, hogy mentálisan rendben vagyunk sokadjára bizonyítottuk. Némi szakmai gyógyírt jelent számomra, hogy az egyik gólunkat a vendégek védekezése ellen megbeszélt figurából szereztük meg.

Németh Gábor (1. FC Veszprém): A hazaiak győzelme megérdemelt.Bár maradéktalanul nem, de egészében véve elégedett vagyok a csapatom teljesítményével, úgy gondolom, amennyire tudtuk, megnehezítettük a Mezei-Vill dolgát. Összefoglalva a látottakat: két sportszerű csapat, küzdelmes mérkőzés, korrekt játékvezetés.

Írta: Molnár Ákos, Turzó József
Fotó: Lós Attila