A győriek simán győzték le a sérülésektől sújtott Mezei-Vill-t
A
Szécsi Barnát és Trencsényi Jánost nélkülöző Mezei-Vill rohamaival
kezdődött a találkozó. (Utóbbi ugyan a kispadon foglalt helyet, de
sérülése miatt végül is nem lépett pályára.) A második percben ordító
helyzethez jutottak a hazaiak, de sikerült kihagyniuk az óriási ziccert.
A gólra mégsem kellett sokat várni, igaz, ez a másik oldalon esett. A
negyedik percben Dróth Pallait elfektetve passzolt a hálóba (0-1). A
vendégek a vezetés megszerzése már a saját térfelén letámadta a
Berettyóújfalut, akik ugyan jól tartották a labdát, de lövőhelyzetekig
is csak elvétve jutottak. A Győr ellenben többször is próbára tette a
Mezei kapuvédőjének reflexeit. Pallai Gábor több veszélyes lövést is
hárított, Ali közeli okos passzánál már viszont ő is tehetetlen volt
(0-2.) A második bekapott gól mintha felpaprikázta volna a hazaikat,
előbb Nagy István bombájával szépítettek (1-2), majd az egyenlítést is
megszerezhették volna, de elpuskázták a lehetőségeket. Az egalizálás
helyett újabb vendég gól következett: Dróth szerezte meg önmaga második,
csapata harmadik gólját (1-3).
A
második játékrész elején villámgyorsan eldöntötte a mérkőzést Győr,
előbb Lódi, majd Ali volt eredményes (1-5). Érezhető volt, hogy a Mezeit
megfogta a két újabb beszedett gól, vélhetően nem erre készültek a
szünetben. A Rába-partiak hatodik találatára sem kellett sokat várni, a
27. percben válogatott Harnisch Ákos is bevette a hazai kaput (1-6). A
Berettyó az immáron elkerülhetetlennek tűnő kiütéses vereség ellenére
továbbra is becsülettel küzdött, nem változtatott a nyíltsisakos
játékán. A kitartó hazai közönségnek némi gyógyírt jelentett a második
újfalui gól: egy labdaszerzést követően Lovasnak nem volt nehéz dolga,
fél méterről gurított az üres kapuba (2-6). Az öröm mellé némi derültség
is jutott, mikor Balázs Zoltán kapura szánt labdája szorult a
tetőszerkezet acélelemei közé. Hogy aztán a végén se legyen kétsége
senkinek, hogy melyik a jobb csapat, arról Dróth gondoskodott (2-7).
Színvonalas
mérkőzésen, meggyőző játékkal győzött a Rába ETO és megérdemelten lett
újra bajnok. A Berettyóújfalut a bekapott hét gól ellenére sem érheti
kritika, két alapembere nélkül is tisztességgel helyt álltak, küzdöttek,
hajtottak a srácok, ám ez ma ennyire volt elég.
Turzó József (MVFC): Nehéz
mit mondani egy ilyen meccs után. Úgy érzem, az eredmény túlzó, nem
játszottunk rosszul, bár volt, aki játékosom ma nem az elvárt
teljesítményt nyújtotta. Azt azonban be kell látnunk, hogy minőségi
különbség van a két csapat között, ami ki is jött a meccs végére.
Sajnos, csúnya lett, beleszaladtunk. Próbáltunk szépíteni, talán ha
visszaállunk és lealibizzük a meccset, akkor kevesebb van közte, de nem
így tettünk.
Marcos Angulo (RÁBA ETO): Jobban
játszottunk, mint a hazaiak. Viszont azt is számításba kell venni, hogy
a Mezeinél volt két sérült, - a hiányzó Trencsényi a válogatottban is
meghatározó játékos – ami érezhető volt a hazaiak teljesítményén. Ettől
függetlenül úgy gondolom, a győzelmünk teljesen megérdemelt.
Rábl János (MVFC): Sok
helyzetet kihagytunk az elején, az első óriási ziccer is nálunk
adódott, de nem használtuk ki. Volt egy fordulópont 1-2-es állásnál,
talán ha a két-három helyzetünkből egyet akkor értékesítünk a vége nem
ily módon alakul. De nem így lett. Az első félidőben szerintem jól
játszottunk, viszont a második játékrészben olyan figyelmetlenségeket,
egyéni hibákat követtünk el, amit egy Győr szintű csapat könyörtelenül
kihasznál.
Dróth Zoltán (RÁBA ETO): Nagyon
örülök, hogy sikerült megnyernünk a negyedik bajnoki címünket, egy
kiváló Berettyóújfalut győztünk le. Az elején kicsit fásult volt a
csapat, amit valószínűleg a hosszú utazás okozott. Rendkívül fontos
volt, hogy mi rúgjuk az első gólt, ez szerencsére így is történt.
Gyakorlatilag utána már olyan lélektani előnybe kerültünk, hogy nem volt
kérdés, ki nyeri a mai találkozót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése